Mt 5,20–26

Jézus, amikor a Hegyi beszédet tartja, a Törvényt magyarázza – olyanoknak, akik abban nevelkedtek, akik „hallották, hogy megmondatott”.

Megmondatott, mert Isten a kezdetektől megparancsolta, hogy adják tovább gyermekeiknek, unokáiknak. Nemcsak a parancsolatokat, hanem az emlékezést is tovább kellett adni: mit tett Isten értünk, hogyan szabadított meg Egyiptomból, hogyan adta a törvényt; arra is jól emlékeztek, hogy mennyit vétkeztek, és milyen sokszor megbocsátott nekik Isten (Bírák könyve; Zsolt 105; 106).

Isten azt mondta Izráel népének a Sínai-hegyen: „ha figyelmesen hallgattok rám… ti lesztek az enyéim”. Erre ők azt válaszolták: „megtesszük mindazt, amit az Úr mond” – és azután? Ma is tudunk így gondolkodni: ebben a pár órában, napban elvégzem ezt a szolgálatot, a maradék idő az enyém. Ezzel szemben áll az, hogy „ti lesztek az enyéim”. „Minden a tiétek, ti viszont a Krisztuséi vagytok” – így nem a „maradék” az enyém, hanem minden az enyém és ugyanakkor minden a Krisztusé, ha én is az Övé vagyok.

Azt gondolták, hogy meg tudják tenni mindazt, amit az Úr parancsolt; a 613 parancsolatot is teljesíteni tudják. Aztán amikor rájöttek, hogy ez nem megy, akkor is emberi módon próbálták bebiztosítani magukat, hogy ne vétkezzenek: megalkották a misnát, amire azt mondták: „kerítés a Tóra körül”, hogy ha azt meg is szegem, a Tóra ellen ne vétkezzem. Ezt így nem lehet biztosítani. Annak, hogy ne kövessek el bűnt, más az útja: „szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119,11). Ehhez olyan szív kell, amivel kész vagyok „figyelmesen hallgatni”. Jézus üzenete: ezt a szívet kell kérnetek, ha még nincs; és adatik nektek (Mt 7,7).

Új szív nélkül próbálták tenni Isten akaratát, jócselekedeteket véghez vinni. Az írástudóknak, farizeusoknak ez egészen jól ment, és úgy gondolták, ezzel ők „rendben is vannak” Isten előtt. Úgy gondolták, nem létezik ennél több. De Jézus azt mondja: „ha a ti igazságotok nem több a farizeusok és írástudók igazságánál, nem mentek be a mennyek országába”.

Mi az, amivel „több” a Jézus által hirdetett (követelt) igazság? Pl. „ne ölj”. Arról beszél: „az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16,7). Ott, a szívben van a harag, ami a gyilkosságig is elvezethet, ha a körülmények úgy alakulnak. „A szívből származnak a gonosz gondolatok”, a szavak is, amikkel megbántjuk a másik embert.

Isten azt ígérte: „ti lesztek az enyéim”. Mindenestül: a szív is, a benne lévő indulatokkal. Ne elégedj meg a felszín rendbetételével, figyelj arra, amit Isten mutat meg benned! Ha eszedbe jut (akár az „oltárnál”, imádság, szolgálat, úrvacsora stb. közben), hogy atyádfiának panasza van ellened, akkor azt Isten juttatta eszedbe.

„Hagyd ott, békélj meg”: ezt parancsolja Isten. Tedd meg, de ne azért, hogy a felszínen rendben légy, hanem hogy belül ne maradjon harag. Mi is adunk áldozati ajándékokat: a szolgálataink „hálaáldozatok cselekedetben”. Nem adhatok ajándékot abból, amivel tartozom. Nem adhatok hálaáldozatot (ill. Isten nem tekint rá), ha valakinek panasza van ellenem, mert vétettem ellene. Ez abban is megnyilvánulhat, hogy addig nem végezhetek el egy szolgálatot, vagy nem tudok felkészülni rá, vagy nem lesz rajta áldás, amíg nem békéltem meg „ellenségemmel”.

„Légy jóakarója ellenségednek”. Isten ilyen: „ellenségei voltunk; megbékéltetett önmagával Jézus Krisztus által” (Róm 5,10). Azt mondja: nekünk is ilyeneknek kell lennünk. Ezt már senki sem tudja megtenni a saját erejével, vallásosságával. Ehhez Jézusra van szükség, aki azért jött, hogy betöltse a törvényt.

Nem eltörölni jött, hanem betölteni. Csak Ő tudta ezt megtenni. Bennünk is be akarja tölteni: „hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róm 8,4). Akik Őbenne hiszünk, így tudunk a bűnnel, a kísértésekkel szemben dönteni: Ő él bennünk, Ő legyőzte a bűnt, és betölti a törvényt. Ha pedig vétkeztem, hiszem, hogy Ő azt a bűnt is legyőzte, ezért tudok a „lejtőn” is megállni, ezért nem tud az ördög tönkretenni. Aki nem engedi, hogy (így) beteljesüljön benne Isten törvénye, azaz nem bízza rá magát Jézusra, annak majd Ő lesz a Bíró, akinek a kezébe kerül, és soha nem tudja megfizetni a tartozását.

„Isten előtt nincs titok. Isten nem csak a külső cselekedeteinket látja, hanem látja a szívünk legmélyét, hogy mi lakik ott valójában. Lesz egy nagy mennyei átvilágítás, és ott napvilágra kerül minden rútságunk. Feltéve, ha addig nem tisztult ki a szívünk. Földi életünk egy tisztító folyamat is Isten kezében. Igéjén és a velünk történő eseményeken keresztül fölismerteti velünk fokról-fokra szívünk állapotát. Rámutat a szennyes dolgokra, és így lehetőségünk van megbánni, és megszabadulni azoktól, hogy mire oda érünk, hogy a nagy átvilágításon keresztülessünk, Jézus vérének tisztító hatása nyomán ne találjanak bennünk semmit.” (Sz. É., 2Kor 5,10 alapján)

Mt 6,21 „Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”